Fogászati kezelés miatt öngyilkos lett!

Fogászati kezelés miatt öngyilkos lett!

Egy elrontott fogászati kezelés 14 év fájdalma után öngyilkosságot követett el egy brit férfi

A 81 éves Clive Worthington rágni és nyelni is alig tudott rosszul beültett fogászati implantátumai és protézise miatt. Az elrontott fogászati beavatkozás 14 év szenvedést okozott Worthingtonnak, aki végül öngyilkosságot követett el. A 81 éves özvegy, kétgyermekes családapa a rosszul beültetett implantátumok és protézis miatt keresztharapástól, rágási és nyelési problémáktól szenvedett.

 

Az Essex állambeli Harlowból származó nyugdíjas asztalos emellett gyakran tapasztalt ínygyulladást, ínyfájdalma, fejfájása és keresztharapása folyamatos volt. Evési nehézségei miatt lefogyott, és alig mozdult ki otthonról. Szorongással és depresszióval is kezelték, ami állítása szerint egy magánfogorvos által végzett „elhúzódó és sikertelen kezelés” közvetlen következménye volt. Mielőtt Worthington öngyilkos lett, körülbelül 20.000 fontot költött fogászati és jogi költségekre. Egy jogi kiskapu miatt a megítélt 117.000 font kártérítésből haláláig egy fontot sem kapott meg.

 

Lányát, Gina Tilly-t, aki a jogi eljárás utolsó szakaszában támogatta édesapját, nagyon megviselték a történtek, és igazságot követel a mulasztásért.

 

Gina 43 éves, egy gyermek édesanyja, és jelenleg Londonban él. „Állandóan fogorvosról fogorvosra járt, és könyörgött, hogy valaki segítsen neki. Az egész ügy teljes káosz volt. A végén egyértelművé vált számára, hogy egyedül maradt. Még akkor is, amikor úgy érezte, hogy javul az egészsége vagy jó irányba halad a kártérítési ügye, kilátástalannak tűnt az egész. Ezek a hatalmas, nagy múlttal rendelkező szervezetek mindig elérik, hogy az ember teljesen tehetetlennek érezze magát. Tudtam, hogy szenvedett, az élete folyamatos küzdelem volt. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de még így is sokkolt a hír.” Könnyekkel küszködve hozzátette: „Le vagyunk sújtva. A lányomnak el se mondtam az összes részletet. Az egész ügy kész rémálom. Apunak kilenc testvére van, így a történtek nem csak róla szóltak, az egész család szenvedett.”

 

A megpróbáltatások akkor kezdődtek, amikor Worthington 2008-ban Magyarországra utazott, hogy a Perfect Profiles fogorvosa, Dr. Gömbös Eszter új implantátumot és protézist ültessen be neki, miután az addigi fogsora sok fájdalmat és kellemetlenséget okozott. A nem megfelelően illesztett műfogsor repedezni kezdett és folyamatos fertőzéseket okozott az ínyben és az implantátumok körül. Dr. Gömbös egészen 2015-ig kezelte Worthingtont a Perfect Profile egyik angliai rendelőjében. Fogait többször pótolták, foghidat és még több implantátumot helyeztek be, amelyek egyre több fájdalmat és kellemetlenséget okoztak a páciensnek. 2015 szeptemberében Dr. Gömbös elismerte Worthingtonnak, hogy „nem tud többet tenni érte”, és megkérte, hogy keressen fel egy másik fogorvost. Azt is megemlítette, hogy kártérítést kérhet a biztosítójától.

Worthington ezt meg is tette, és panaszt tett az Általános Fogászati Tanácsnál (GDC), ahol arról tájékoztatták, hogy az eljárás akár fél évig is eltarthat. A GDC csak 2017. májusában találta bűnösnek Dr. Gömböst több, Worthingtonnal szemben elkövetett mulasztásban. Engedélyezték, hogy folytassa praxisát, azonban csak felügyelet mellett dolgozhatott, és az Egyesült Királyságban való munkavégzése során minden munkáltatóját tájékoztatnia kellett korábbi mulasztásáról.

Worthingtonnak a kártérítés megállapítására négy évet kellett várnia. 2019. novemberében Dr. Gömböst 86 495,62 font kártérítés, valamint 30 882,80 font költségtérítés megfizetésére kötelezték, amelyet 14 napon belül kellett volna rendeznie. Ez azonban azóta sem történt meg. Worthington a neki járó 117 378,42 fontot soha nem kapta meg, tavaly szeptemberben bekövetkezett halálakor a kártérítés kifizetetlen maradt.

 

Ennek oka egy jogi kiskapu, az úgynevezett „diszkrecionális kártalanítás”. Dr. Gömbösnek a Dental Defence Union (DDU), egy olyan tagságalapú szervezet volt a biztosítója, amely diszkrecionális kártalanítást kínál tagjainak például a kötelességszegési meghallgatások és a kártérítési igények fedezésére.

 

A DDU úgy döntött, hogy nem fizeti ki a Worthingtonnak járó hatalmas kártérítési összeget. A döntésüket még csak meg sem kellett indokolniuk. A tény, hogy Dr. Gömbös állítólag már nem is tartózkodik az Egyesült Királyságban, tovább nehezíti a jogi eljárás lefolytatását a család számára.

 

Az Egyesült Királyságban dolgozó fogorvosokat jegyző GDC előírja, hogy mindegyiküknek „megfelelő” kártérítési fedezettel kell rendelkezniük, de „megfelelőnek” számít a „diszkrecionális kártalanítás” is. A GDC azzal védekezik, hogy ők csak betartották a törvényt, amelynek része a diszkrecionális kártalanítás is, de Dr. Chris Dean és Gina Tilly ezzel nem értenek egyet ezzel.

 

Dr. Dean a Dental Law Partnership ügyvezető igazgatója, maga is fogorvos és emellett ügyvéd is, aki karrierje során számtalan olyan ügyfelet képviselt, akik a diszkrecionális kártalanításra hivatkozva estek el jelentős összegtől. „A GDC álláspontjának jogalapja az 1984. évi módosított fogorvosi törvény, amely szerint minden fogorvosnak „megfelelő fedezettel” kell rendelkeznie, amely lehet akár egy kölcsönbiztosítási szervezet is (mint például a tagságalapú DDU). A GDC álláspontja szerint a jogszabálynak megfelelően ez elégséges fedezet. Bár a GDC értelmezése szerint a „megfelelő” kifejezésbe a diszkrecionális fedezet is beletartozik - ez nyilvánvalóan nem így van. A GDC nem akarja kivenni a diszkrecionális fedezetet a „megfelelő” fedezeti lehetőségeket tartalmazó listájáról.”

Az ügyvéd azt is hozzátette: „Az alapvető probléma, hogy a GDC megfelelő kártérítési alapként fogadja el, ha a fogorvosok kölcsönbiztosítási szervezetek tagjai. Ezek a nem szabályozott működésű kölcsönbiztosító társaságok több mint 100 év működnek, és abból az időből származnak, amikor még mindenki elfogadta, hogy a fogorvosoknak mindenben igaza van, hiszen az orvosok és a fogorvosok összefogtak, és minden helyzetben támogatták és védték egymást.”

 

Ha valakinek a kártérítési igényét diszkrecionális fedezetre hivatkozva elutasítják, Dr. Dean szerint „elfogynak a lehetőségek”, hacsak valaki nem akar a fogorvos konkrét vagyona, például likvid pénzeszközei, a háza vagy az autója után menni.

 

A fogorvosok működését a GDC szabályozza, így Gina ügye egy joghézagba szorult. Dr. Dean szerint, ha a GDC úgy dönt, hogy mostantól megváltoztatja a diszkrecionális kártalanítással kapcsolatos álláspontját, számtalan, a Worthington családhoz hasonló, kifizetetlen kártérítéssel rendelkező felperessel szembeni bírósági ügyre számíthat. „Ha a GDC nem akar semmit tenni, akkor a kormánynak kell cselekednie, mégpedig minél előbb.”

Gina így fogalmazott: „Szeretném, ha senki másnak nem kellene átélnie azt, amin a családunk keresztülment. Még mindig nem értem, hogy ez az egész hogyan történhetett meg. Úgy tűnik, a GDC azok  helyett a betegek helyett, akiket meg kellene védenie, inkább a szabályozatlan fogorvosi társaságok pártját fogja.”

 

A GDC mottója a következő: „célunk a betegek védelme és a fogorvosok működésének szabályozása”.

 

Gina azt is elmondta, hogy életvidám, társaságkedvelő édesapja a sikertelen fogászati kezelés után teljesen felhagyott a társasági élettel: „A legnagyobb problémát a fájdalom jelentette. Nem járt el szórakozni, és felhagyott mindennel, ami korábban örömet okozott neki. A fájdalomtól aludni sem tudott. Nagyon ritkán fordult elő, hogy ne beszélt volna a fájdalmáról, amikor találkoztunk. Pedig előtte ő volt az, aki mindenkit megnevettetett.”

 

A GDC nem kívánt nyilatkozni az esetről, de általánosságban elmondta: „A betegek számára lehetővé kell tenni, hogy kártérítést kérhessenek abban az egyedi esetben, ha a fogorvosi ellátásuk során valami nem megfelelően alakul. Elkeserítőnek tartjuk, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok hiányosságai miatt a rendszer ebben az esetben kudarcot vallott. Arra bíztatjuk az Egészségügyi és Szociális Gondozási Minisztériumot, hogy minél gyorsabban vizsgálják felül a jelenleg hatályban lévő jogszabályokat, amelyeket utána szabályozó hatóságként megfelelően tudunk majd alkalmazni.”

 

A DDU nem kívánt nyilatkozni az esetről. „Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy a DDU egy olyan nonprofit, kölcsönös tagságalapú szervezet része, amely tagjainak az Egyesült Királyságban és Írországban nyújtott kezeléssel kapcsolatos klinikai mulasztási ügyekben felelősségbiztosítást nyújt. Nagyon ritkán fordul elő, hogy ne tudnánk valakinek segíteni: az elmúlt öt évben a kárigényekkel és egyéb jogi kérdésekben hozzánk forduló tagjaink több mint 99,5%-ának segítettünk.”

 

Az üggyel kapcsolatban Dr. Gömböst és a Perfect Profiles-t is felkerestük, eddig sikertelenül.