Ha valamilyen külső inger hatására hirtelen nyilalló fájdalmat érzünk a fogunkban, ami rövid időn belül elmúlik, gondolni kell a fognyaki érzékenységre. Ilyen kiváltó ingerek lehetnek például a hideg vagy éppen a túl forró, savanyú, édes italok és ételek. Mechanikus inger is okozhat problémát, például fájdalmassá válhat a fogmosás a fogkefe sörtéjének a fognyakkal való érintkezésekor.

Egészséges fogaknál is a fog nyakánál a zománc elvékonyodik és a foggyökért fedő cementállományban folytatódik tovább. ( lehetne egy képet betenni a fog sematikus szerkezetéről) Ez a terület sokkal érzékenyebb a külső hatásokkal szemben. Ideális esetben ezt a területet az íny fedi, ami megvédi a külső behatásoktól. Helytelen fogmosás következtében az íny visszahúzódik, ezáltal szabaddá vált zománc-cement találkozásnál a fog a külső ingerekre fájdalommal reagál. Ha sokáig fennáll a helytelen fogmosási technika a cement kopik, így az alatta elhelyezkedő dentin állomány csatornácskái megnyílnak a külvilág felé és egy fokozottabb érzékenység alakul ki. Idősebb korban kialakuló fogágy betegség és az ezzel járó ínyvisszahúzódásnál is felléphetnek ezek a tünetek.

Ma már tudjuk azt is, hogy a helytelen fogsorzáródás okozta traumás hatás szintén okoz a zománc vékonyabb nyaki részén apró, szabad szemmel szinte láthatatlan repedéseket, melyek egy idő után zománchiányhoz vezetnek. A fognyaki érzékenység kezelése, akárcsak a kialakulása, több fokozatú. A kezelés lehet tüneti, amikor helyileg próbáljuk az érzékenységet megszűntetni és oki, amikor a kiváltó okot szűntetjük meg. Legáltalánosabb tüneti kezelés a helyi kémiai anyagokkal történő kezelés. Ez lehet fluorid (pl. Elmex), kálium-klorid (pl. Sendodyne), hidroxil-apatit (pl. Oral-B) stroncium-klorid (pl. Sendodyne Rapid) vagy legújabban pro-argin (Colgate). Enyhe panaszoknál elegendőnek bizonyul a fognyaki érzékenységre kifejlesztett fogkrémek, zselék, szájöblítők használata. Erőteljesebb, gyakran jelentkező fájdalomnál a fogorvos alkalmazhat magas fluorid tartalmú speciális lakkot, érzékenységet csökkentő polírpasztát vagy fogászati iontoforézist.

Nagy kiterjedésű kopás vagy zománchiány esetén ezeket a területeket tömőanyaggal kell elszigetelni a külső, fájdalmat okozó ingerektől. A legmodernebb helyi kezelés sem ér azonban semmit, ha a kiváltó okokat nem szűntetjük meg. Elsősorban meg kell tanítani a pácienst a helyes fogmosásra: erős sörtéjű fogkefét le kell cserélni közepes vagy puha sörtéjűre, a vízszintes “súroló” technikát pedig egy körkörös vagy söprögető technikára. Ebben nagy segítséget nyújthat, ha felkeresünk egy fogászati higiénikust, aki megtanítja gyakorlatban is a helyes fogmosást. Akinek nem sikerül elsajátítani ezt a technikát, ott ajánljuk az elektromos fogkefe használatát puha sörtéjű fogkefe fejjel, amely alapos, mégis kíméletes a fogínyhez. Ha fogágy betegség áll a háttérben megfelelő szakemberrel, parodontológus szakorvossal kell kezeltetni, ha traumás fogérintkezéseket látunk, azt kell megszűntetni fogszabályozással, tömések, fogpótlások cseréjével.

Ha a fogunkban bármilyen fájdalmat érzünk, mindig forduljunk fogorvoshoz. Az ő feladata eldönteni, hogy a fájdalom hátterében fogérzékenység vagy esetleg szuvasodás vagy más komolyabb fogbetegség áll, hiszen a kezdeti tünetek sokszor.